Mélypont, motiváció

Az alábbi szöveget érdemes meghallgatni, megnézni inkább az alábbi videón:
https://www.youtube.com/watch?v=HWG1P5ClSHg
Ez csak egy megközelítés, nem helyettesíti azt, hogy hozzáértő segítségét kérjed!

Kezdjük a legsúlyosabb témával:
Vannak szerencsésebb és szerencsétlenebb emberek, ez igaz, de mindenki pont oda fog jutni, vagyis vagy a semmibe, ami igazából egész jó hely, mert ott nincsen semmi rossz, vagy  ha a hit felől nézzük, a mennybe amitől szintén nem kell félni! Pokol, maximum itt a földön lehet, ha valamibe, akkor ebbe biztos vagyok! Abban is, hogy általában nem érdemes a halált siettetni.
Vannak, akik nem gondolják komolyan hogy megölik magukat, csak így akarnak üzenni, segítséget kérni a környezetüktől, ami elég nagy butaság, hiszen arra ott van a szánk. Vannak, akik másokban akarnak evvel bűntudatot kelteni, ami szintén baromság, mert a többség, az öngyilkosságot egyfajta elmezavarnak tekinti, amiért nem lehet más a felelős, és aki ilyennel zsarol vagy ilyen szándékú, annak a tettét jellemtelennek és rossznak fogják megítélni. Ráadásul a legtöbbet, ő veszíti, nem az, akit büntetni akart.
Vannak, akik sajnálatot, amit talán a szeretet egyfajta formájának gondolhatnak, próbálnak szerezni evvel maguk irányában, de el kell keserítsem őket, általában az öngyilkosokat nem sajnálják, sokkal inkább hülyének, vagy gyengének nézik, de az biztos, hogy általában nem értik meg őket.
Vannak, akik elviselhetetlennek érzik a helyzetüket, pedig valójában nem az, valójában az érzelmeink és a racionalitás két külön dolog...

Folytassuk avval, hogy az ember elsősorban érzelmi és csak utána értelmi lény!

 A tetteidet is,  valójában leginkább az érzelmeid irányítják, azokból is legfőképpen a félelmeid, még ha próbálod racionálisan is indokolni és elfedni. Sok mindentől lehet félni, az egyik sláger mostanában, a nem érek semmit, nem vagyok elég okos, stb. Ez például segít a tanulásban, nyelvvizsgák és diplomák megszerzésében, de a kisebbrendűségi érzés illetve a nagy ego kis vagy szar emberré tehet, és egy vitában például az ilyen illető egoját kell meggyőzni, nem az értelmét, mert nem az igazságot keresi, hanem azt védi, hogy ő nem tévedhet. Pedig nincs tökéletes ember, mindenki téved és hibázik, én is naponta sokszor megteszem! Tehát a racionalitásunkat gyakran még saját magunk előtt is rejtve gátolják meg, a szofisztikált tudásunkat is felhasználó negatív érzelmeink, leginkább, a félelmeink! Pedig mennyivel jobb életet élhetnénk, ha mindig racionálisak tudnánk lenni...  Ha a társadalmat nem is, de az egyént nagyon sokszor a félelmei akadályozzák meg abban is, hogy jobb élete legyen! Akik a többieket irányítani akarják, a legtöbb vallás, szekta vagy a politikusok is, a leghatékonyabb módszert, a félelemkeltést használják, teszik ezt tudományosan, magas szinten!  Ha nem csinálod ezt vagy azt, akkor pokolra kerülsz, sőt, még gondolni se merj erre vagy arra! Ismerős?

Az érzelmeink és főleg a negatív érzelmeink mögött nagyon gyakran logikátlan gondolatsor van, olyan, amely nem igaz vagy egyáltalán nem megoldhatatlan, vagy nem elfogadhatatlan, stb.
Ez olyan fontos, hogy elismétlem még egyszer!
Az érzelmeink és főleg a negatív érzelmeink mögött nagyon gyakran logikátlan gondolatsor van, olyan, amely nem igaz vagy egyáltalán nem megoldhatatlan, vagy nem elfogadhatatlan, stb.
Negatív érzelmeinket vizsgáljuk meg például a dühösség példáján keresztül, mivel ezen egyértelműbben bemutatható azoknak a káros hatása. Az egyik kedvenc pszichológusom, akit Paul Haucknak hívnak, a Fő a nyugalom című könyve megírássokkor, állítólag, már húsz éve nem volt dühös. Ő, a racionális effektív tréning híve, ami nagyjából azt jelenti, hogy logikusan próbálja lebontani negatív érzelmeinket. Paul Hauck azt mondja, azért nem ideges, mert az nem hatékony!

Vegyük például a bokszolókat. Sokszor a küzdelem közben szekálják egymást, beszólnak egymásnak, mert tudják, ha ha az ellenfelet sikerül dühbe hozni, akkor könnyen le tudják ütni. Ugyanis, amikor felfiúzza magát az ember, kevésbé tud jól gondolkodni, beszűkül a figyelme, kiesik a taktikából, technikából, nem működik jól a gondolkodása, nem lesz hatékony és bumm, már le is csapták... Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy egy veszekedésnél nem tudott jól érvelni, és utána jutott csak eszébe, hogy mit kellett volna mondani, csinálni! Olyanról is mindenki hallott már, hogy valaki mérgében megütötte a másikat, amitől az olyan szerencsétlenül esett el, hogy rondán beütötte a fejét, meghalt, a felindult pedig mehetett börtönbe! Vannak néhányan, akik, ha valami baj éri őket, akkor dühösen a falba csapnak ököllel, ami mögött az a romantikus és macsó gondolat van, hogy ha baj ér akkor dühösen a falba kell csapni, és ettől jobb lesz, vagy ennek valami haszna lesz, ám ez biztosan logikátlan gondolat, mert valójában  jobb nem lesz tőle, de ha el is töröd a kezed, akkor biztosan rosszabb lesz. A logikus az, hogy legalább ne ronts a helyzeteden, de nézd meg, hol javíthatsz rajta!

Bármilyen bajban vagy, nehézségben, mélységben, akkor is szükséged van arra, hogy megtartsd a hatékony gondolkodási képességedet! Az, hogy ideges legyél, egyszerűen nem elég hatékony, nem engedhetjük meg magunknak. Ugyanúgy, mint ahogy egy profi bokszoló sem! Ha lehetséges, addig ne cselekedj, ne hozz döntéseket, amíg negatív érzelmeid vannak! Előfordulnak, kivételes esetek, ahol a méregbegurulásnak lehet haszna, de ez nagyon szűk és kényes terület! Főleg nők, gyermekkorban megtanulhatják, hogy hisztivel érvényesíti tudják akaratukat, apjuk, majd pasijuk felett, de azt nem veszik észre, hogy a támadásukat visszakapják, és hogy nem kevés pasi dobja ki, az ilyen hisztérikát! Hauck egy példát is említ a könyvében, amikor mozijegyük volt, és a gyermekei nem akartak elkészülni, így úgy nézett ki, hogy lekésik a film elejét. Ekkor lekiabálta a gyerekeket, azok gyorsan felvették a cipőjüket és mehettek is. Valójában csak a gyors megoldás miatt játszotta el a dühöt , színészkedett, mert dühbe jönni nem hatékony, nem egészséges és nem éri meg! Eljátszani is csak nagyon-nagyon ritkán, hiszen visszaüt! Nem ajánlom, hogy a mindennapi életben is, így próbáld az akaratod érvényesíteni, mert előbb-utóbb, valaki jól pofán is vág! Ha meg elkésel akkor ez van, attól nem lesz jobb, ha közben dühős is leszel, de rosszabb lesz! Itt nem arról van szó, hogy elnyomod a dühödet, hanem arról, hogyha kicseréled az érzelmed mögött megbúvó logikátlan gondolatsort a logikusra, akkor az nem is fog kialakulni! A negatív érzelmeinknek biológiai értelme azon időkből ered, amikor még egyszerűbbek voltunk, kevésbé tudtunk logikusan gondolkodni, ezért csak futni tudtunk, ha jött a mamut. A futásra, vagy az ész nélküli harcra gondoltuk és ez arra is készítette fel a testünket, jó volt az adrenalin, mert, elnyomta a fájdalmat, feloldotta a gátlásokat. Később, ahogy megnőtt az intelligenciánk, kifejlődött taktikával, technikával, vagyis logikával, el tudtuk ejteni, és meg tudtuk enni a mamutot is. Életveszélyben egy átlagembernél még életmentő lehet, felszabadítva a testi erőt, egy képzett sportolónál már kevésbé, a taktika, technika sokkal többet jelent, a jelenlegi társadalmi viszonyainkban pedig az alsóbb szintű érzelem használata kifejezett hátrány! Az ősi negatív érzelem, a kifinomult logikához úgy viszonyul, mint a szekér a kamionhoz. Nem elég hatékony!


 Nézzünk más, negatív érzelmeinket és a mögötte megbúvó logikátlan gondolatokat.
Például a nem kellek senkinek, ami depressziót okoz. Ha viszont megvizsgáljuk ennek is az igazságtartalmát, akkor rájövünk, hogy ez is hazugság, butaság. Attól, hogy egy embernek, vagy kettőnek nem kellesz, még nem jelenti azt, hogy senkinek nem kellesz, mert olyan nincs!

Sokak félelme alapszik azon az irracionális gondolaton is, hogy ha nem elég okosak, vagy nincs 3 diplomájuk, millióik a trezorban, vagy nem elég hosszú és vastag a fütyijük vagy elég nagy a BMV-jük, vagy nem elég tágas a kacsalábon forgó házuk, akkor nem érezhetik jól magukat! Pedig, ha ezek nincsenek meg, akkor is, lehetsz például értékes ember, még valóban szerethet álmaid nője, és gondtalanabbul járhatsz a Dagályra vagy a ligetbe, mint aki ezen hülyeség miatt tapossa le a másikat nap mint nap, vagy fizeti a BMV, meg fukszok törlesztőjét, a helyett, hogy lazulna, vagy valami élvezetes vagy jó dolgot csinálna.

Van aki leginkább a haláltól, és a nemlétező pokoltól fél! Avval foglalkozik folyamatosan, hogy ezeket elkerülje, de pont ettől lesz élete pokoli, vagy pont ettől nem él igazán!

Mindennek megvan a maga ideje, a gyásznak,és a halálnak is, de nem avval kéne állandóan, éjjel-nappal foglalkozni! Ha valami nagy veszteség ért, akkor az is jusson eszedbe, hogy a gyász most természetes, ez így működik, de hamarosan minden jobb, és elviselhető lesz!

 Képzelj el egy olyan embert, aki ikon lehet, egy olyan személyt, aki az adott téren profi ill. profin vezeti az életét. Lehet nem valós személy, csak képzeletünk szüleménye is, főleg, mivel tökéletes ember nincs! Gondoljuk rá, ez a profi mit tenne a helyzetünkben! Ne azt, hogy nekünk mit kellene tenni, hanem hogy ez a profi mit tenne! Ugyanis mi nem azt akarjuk tenni ami logikus, mert akadályoznak minket tudat alatt az érzelmeink, főleg a félelmeink, amelyeknek mint mondtam jó része butaságon vagy hazugságon alapszik. Ezért van az, hogy más problémáit könnyebben meg tudnánk oldani, mint a magunkét. Amikor már megvan mit tenne a profi a mi helyzetünkben, akkor kezdjünk el azon gondolkozni, hogy mi miért nem csináljuk azt! Ez nem könnyű, hiszen nem akarunk bemenni olyan utcába, ahol félelmeinkkel szembetalálkozhatunk. Ugyanakkor gondoljunk arra, most nem kell semmit lépnünk, nem kell semmit csinálnunk, most csak gondolkodunk, így biztonságban vagyunk! Vegyük számba félelmeinket és térképezzük fel, mitől is rettegünk valójában. Például.
Megromlott párkapcsolat, válás esetében, félhetünk az egyedülléttől, az agresszív férjtől vagy lehetnek egzisztenciás félelmeink is stb.

Most nézzük át mennyire valósak ezek, vagy hogy van-e mögöttük hazug logikai sor, vagy megoldhatatlan dolog. Most már képzeld magadat is profinak, és akkor az is leszel! Az egyedüllétnél valójában nem kell attól félni, hogy a párod nélkül nem tudnád vinni az életed tovább, hiszen te is le tudsz menni az üzletbe bevásárolni, tudsz mosogatni, lehet, hogy eddig is te vitted a főbb teendőket. És az sem igaz, hogy most már egyedül kell maradnod, hiszen valószínűleg fogsz találni új párt magadnak, akivel még sokkal boldogabb és teljesebb életet is élhetsz, mint ebben a rossz kapcsolatban. Az egzisztenciális dolgokat is át lehet gondolni, lehet, hogy kisebb lakásba kell költöznöd, de az első időszakban, ha valóban ideiglenesen egyedül leszel , az is megteszi, nem is kell nagyobb, a helyi családsegítőben pedig segítenek az adósságkezelésben is, és ha ráfekszel a témára és tényleg segítséget is kérsz, lesz valamilyen megoldás. Az agresszív férj sem könnyű dolog, de amit tehetsz, az az, hogy te sem támadsz. Ne haragudj a párodra, és ne háborúz, mert egy háborúban mindenki csak veszíthet, nincsenek győztesek. Ha te nyugodtan beszélsz vele és nem provokálod, máris javítasz a helyzeten, ha pedig részeg, vagy éppen nem tud normálisan beszélni, kerüld el őt.  Ha fenyeget, vagy valóban veszélyes, kérjél segítséget, a NANE-től, családsegítőtől, rendőrségtől, ismerőseidtől, és ha kérsz, kapsz!

Nézzünk még további negatív érzelmet is, például az önvádat!
Az önvád, egyfajta beképzeltség. Ha másnak elfogadod és megbocsájthatónak véled ha hibázik, akkor a hibázást magadnak is el kell fogadnod! Nem vagy Te sem tökéletes, nem is leszünk azok soha. Persze megpróbálhatunk tanulni a hibáinkból és erre törekedni is kell, de ez a maximum amit megtehetünk, és akkor sem biztos hogy sikerül... Ettől még szerethetőek vagyunk másoknak, és magunknak is, sőt! Szeresd Te is magad!

Ha valami baj ér minket, akkor azt már nem tudjuk kivédeni,  de tovább ronthatunk vagy javíthatunk is a helyzetünkön.
Volt, aki azért lett szomorú és öngyilkos, mert 1-est kapott az iskolában. Itt a házban lakott...Gyerek volt még, akár miniszterelnök is lehetett volna, de még rontott a dolgon, ahelyett, hogy magánórákat vett volna és feljavította volna a jegyeit... Van egy másik férfi, aki fiatalon elvesztette a szerelmét, és alkoholba fojtotta a bánatát, amitől lecsúszott és hajléktalan lett. Pedig még lehetett volna családja, szerető felesége, kisgyermeke, ill. normálisabb élete...
Mindennek megvan az ideje, a gyásznak is, a szomorúságnak is, de a negatív érzelmeinknek korlátot kell szabnunk. A korlát, a határ, az egészségünk, az életünk,vagy csak egyszerűen az, hogy legyen jobb, mint rosszabb, és ezeket védenünk kell. Ha ehhez a korláthoz közeledünk, megálljt kell parancsolnunk magunknak!

Ha kell, nézd meg majd később újra ezt az üzenetet, mert hamarosan el fog jönni annak az ideje is, amikor el kell kezdened majd az új lapot, lapokat az életed könyvében és azt, azokat kell teleírnod jó dolgokkal. Ezért a sopánkodást ne vidd túlzásba...Ne hagyj üresen egy lapot se, az nem lenne logikus!

Az nem baj, ha átgondolod a múltat, de ne azért tedd, hogy harag, vádaskodás, önvád, szomorúság, vagy más negatív dolog alakuljon ki belőle, hanem pont az ellenkezőjéért!  Ez a te életed volt, és ettől lettél olyan, amilyen, egyedi, egyedi érzelmekkel, tapasztalatokkal, gondolatokkal, ezért is értékes! Amikor átgondolsz mindent amit szükségesnek tartasz és már nincs benned semmi negatív érzés, akkor fogsz tudni írni, életed új lapján!

Sok bajt és betegséget is okozhat, hogy az ember úgy gondolja, hogy nem kap elég szeretetet! A szeretet egy kimeríthetetlen plusz, de nem feltétlenül szükséges életerő forrás, amivel leginkább csak egymást tudjuk feltölteni! Tudom a családban, a barátokban, sokszor éppen akkor csalódik az ember, ha baj van, de nem feltétlenül azért, mert ők rosszak, hanem, mert nem eléggé okosak. Ők sem tökéletesek, sőt, te sem vagy az, ez nem a mi hibánk! Tehát sokszor, az embernek egyedül kell megküzdenie. Ugyanakkor azért vagyunk most itt, mert az őseink évezredeken keresztül nagy harcosok voltak, és mi az ő unokáik vagyunk! Tudom, ez olyan Jobbikos duma, de igaz! Te is és mindannyiunk nagy harcosnak születtünk, csak ezt sokszor elfelejtjük és néha emlékeztetni kell rá magunkat, egymást. Sokan ébrednek fel avval reggel, hogy minek felkelni, nincs kiért, nincs miért! Pedig a  természet egyik legfőbb parancsa a küzdelem, az élet nem a vég nélküli bulizásról szól és nem Éjjel-nappal Budapest, hanem küzdelem! A küzdelem pedig adhat célt is az életednek! A sportolók megtanulták a küzdelmet, sőt, sokszor még a fájdalmat is élvezni, és ha már úgy is küzdenünk kell, jobb, ha mi is elsajátítunk ebből valamit. Még akkor is tudunk küzdeni, ha minket senki nem tölt fel a plusz életenergiával, vagyis a szeretettel, ugyanis az nem levegő, hogy ne lehetne nélküle élni! Azonban minden ember adhat másnak, és jobbá teheti a világot, amin valljuk be van mit javítani, ha csak egy mosollyal is vagy akár avval, hogy osztod ezt az üzenetet másokkal! Én leginkább egy mondatot szoktam idézni a bibliából: Állj fel, és járj! Avagy küzdj, harcolj, és ne ronts a helyzeteden, sőt, talán javíthatsz is valahol rajta!

Küzdjed le a logikáddal a negatív érzelmeidet okozó buta, a tudatalattidban megbújt irracionális gondolataidat! Bármilyen helyzetben vagy, szinte mindenen lehet rontani és javítani is, azon legyél mindig, hogy legalább ne ronts a helyzeteden, és nézd meg, hol javíthatsz azon! Például! Most is megnézheted a felhőket, a napot, a madarakat és vedd észre lassan a szép dolgokat is.  Lazulj el egy kicsit, gondolj, és csinálj valami olyat, ami jólesik, és evvel biztosan nem rontani, de, talán még javítasz is a helyzeteden!


Menj ki, és sétálj egy nagyot!